Hogyan legyünk egyedül anélkül, hogy magányosak legyünk.

lonely

CLICK HERE FOR HUNGARIAN VERSION

Ez az utóbbi év nagyon fontos volt számomra. Nagyon sok mindent éltem át, mentálisan és érzelmileg egyaránt. Küzdöttem depresszióval, szorongással, magányossággal és rengeteg bizonytalansággal. Olyan érzelmeket tapasztaltam, amiket azelőtt nem is ismertem és még milyen intenzíven! Sosem voltam egy szomorú ember. Hajlamos voltam arra, hogy negatív legyek, pesszimista, vagy kritikus, de sosem rólam szólt, vagy magamból indult ki. Legalábbis akkor még nem tudtam. Ugyanolyan felszínes voltam, mint az emberek körülöttem, és elég boldog voltam úgy. De hát ez így működik. Minél tudatosabb leszel magaddal, másokkal, a világgal, és tulajdonképpen mindennel kapcsolatban, annál jobban elkezdesz szorongani.

Akarok írni sok mindenről, amit ebben a szakaszában tanultam meg az életemnek (na nem az OKJról beszélek, nem kell aggódni – mondjuk lehet a szociológiai oldalával érdemes lenne) és most el is kezdem itt. Figyelem: ez nem egy rövid poszt lesz, de remélem, kitartasz a végéig.

Szóval mi a fenét jelent egyáltalán ez a cím?  Magányosnak lenni, vagy magányosnak érezni magad egy rossz dolog, míg egyedül lenni szükséges és elkerülhetetlen. Már egy pár gondolatot elhintettem egy korábbi, magyar posztomban (itt), de nem voltam vele megelégedve. Nem volt elég és nem volt rendezett. Most csak úgy kimondom. Egyedül vagyunk. Igen, ez így elég durva, de meggyőződésem, hogy igaz is. Ott a smink, ott vannak a ruhák, ott a bőr, ott vannak izmok, szervek, csontok és végül, ezalatt a ok cucc alatt, ott vagyunk mi. Ebben a vázban élünk, amit testnek hívunk. Mindig ott vagyunk. Ott gondolkozunk, ott álmodozunk, ott hozunk döntéseket, ott szeretünk, ott vagyunk mérgesek, stb… Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én régen -néha még most is- beszéltem magamhoz. Anélkül persze, hogy ténylegesen kimondanám a szavakat hangosan, de amikor valami problémát vitattam meg, mindig egy igazi beszélgetést képzeltem el. Talán azért volt így, mert féltem elfogadni, hogy én vagyok az egyetlen valaki ott bent.

Egy csomó impulzus ér minket más emberektől, amik befolyásolhatják a gondolkodásunkat és a döntéseinket, de sosem tudnak ténylegesen irányítani minket. Senki más nem tudja, hogy mi van a fejedben. Egyszerűen lehetetlen mindent tudni, mert annyira összetett. Senki másnak nincsenek ugyanazok az emlékei és tapasztalatai, mint nekünk. Ráadásul az is ritka, hogy valaki ott legyen veled a születésed pillanatától a halálodéig, és minden egyes másikban a kettő közt. Nem kétséges, hogy a család és barátok nagyon fontosak, de, amilyen kegyetlenül is hangzik, ők jönnek és mennek. Te vagy az egyetlen, aki leéli az életed. Te vagy a saját filmed főszereplője.

6

Ismerek egy pár olyan embert, aki egyszerűen nem bír egyedül lenni. Nem hiszem, hogy ez egészséges. Egyedül lenni nem mindig rossz. Szükséged van arra, hogy rendezd a gondolataid, hogy körülnézz és tanulmányozd a világot és az embereket magad körül. Kell, hogy legyenek barátaid, de neked is egynek kell lenni közülük. Ha nem tudsz időt tölteni magaddal, tudod, hogy valami baj van. Te sem akarsz egy olyan barátot, akinek nem élvezed a társaságát. Van az a mondás, hogy megválaszthatjuk a barátainkat. Magadat viszont nem zárhatod ki, ha nem az a barát vagy, akit akarsz, legyél az!

Szeptemberben túl kellett lépnem valamin, és nagyon nem tudtam, hogy hogyan. A depresszióm legrosszabb szakasának a közepén történt, és nem hiszem, hogy bárkit sokkolnék azzal, ha elmondom, nem segített jobban lennem. Úgy éreztem, hogy nem vagyok elég senkinek, és hogy szánalmas vagyok. És mit csinálnak a lányok, amikor van egy masszív káosz az életükben? Listát írnak. Írtam egy listát dolgokról, amiket meg akarok csinálni egyedül és magamért. Ilyen pontok voltak, hogy “menj valahova egyedül”, “nézz meg egy kiállítást egyedül”, “menj moziba egyedül”, stb. Eltöltöttem 1-2 hetet úgy, hogy mindent egyedül csináltam. Annyira jó érzés volt. Azóta is az egyik kedvenc dolgom, hogy beülök egy kávézóba, iszom valamit és olvasok, vagy felmegyek tumblira, vagy rajzolok valamit, vagy írok. Ezt is most pont egy Costából írom a városban. Annyira megnyugtató, hogy nem kell kifejezni magad, mert te érted magad és nincs senki más, aki hallgatna. Nem kell magányosnak érezned magad csak azért, mert egyedül vagy.

IMG_1589

A magány egy más dolog. Az akkor jön, amikor nincs kihez beszélned. Amikor úgy érzed, hogy senki a Földön nem ért meg téged. Amikor nem tudod kifejezni magad. Akkor is lehetsz magányos, ha vannak barátaid. Annak ellenére, hogy mindig voltak barátaim, sokszor éreztem magam magányosnak. Néha ültem mások közt, akik beszélgettek, én pedig úgy éreztem, hogy nem tartozom ide. Magányosnak érzed magad, ha az emberek nem hallanak. Lehetnek nagyon jó barátaid, élvezheted a társaságuk, megbízhatsz bennük, számíthatsz rájuk, beszélhetsz nekik a problémáidról, és mégis lehetsz magányos. Sokáig magányos voltam, de már nem.

A fő problémám az volt, hogy nem éreztem, hogy látnának. Úgy éreztem, hogy az emberek nem igazán látnak túl a fizikai valómon. Hogy nem olyannak látnak, aki vagyok. Sosem éreztem igazán úgy, hogy mindent megosztanék magamról, mert néha megijesztenek a gondolataim, és nem akartam másokat is elijeszteni velük. Most van valaki az életemben, aki segített kimászni ebből a hatalmas gödörből, amiben voltam. És nem is tudja. Ez olyan megnyugtató. Ez olyan boldoggá tesz, hogy sírni tudnék. ‘Ez’ alatt azt értem, hogy lát engem. Nem csak azért, mert sokkal több mindent elmondtam magamról neki, mint bárki másnak, de őt tényleg érdekli és valahogy tényleg megért. Rájöttem, hogy ez az, amit mindig is akartam. Akartam, hogy valaki tudja. Hogy lásson engem a smink, a ruhák, a bőr, izmok és csontok alatt. Valakit beengedtem. Oké, ő is csak egy vendég, aki néha meglátogat, de ő az első, aki nem állt meg a határon.

Szóval a válasz arra, hogy hogyan legyél egyedül, anélkül, hogy magányos legyél a következő: legyél a saját jó barátod, érezd magad kényelmesen a saját társaságodban, és engedj be valakit. Engedd, hogy lássanak. Mindig kell hogy legyen valaki, aki lát téged!

signiture

bloglovin-32instagram-32 pinterest-32 tumblr-32 twitter-32

A képek Dinardban, Franciaországban készültek, tavaly nyáron, amikor a lelkiállapotom legmélyebb pontját éltem.

One thought on “Hogyan legyünk egyedül anélkül, hogy magányosak legyünk.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s